Az 1950-es évek politikai helyzete jelentősen meghatározta az akkori építészetet. Dunaújvárosban a kezdeti, szabadabb tervezésű, modernista felfogású épületek után a szocreál stílus vált egyeduralkodóvá.
A tervezők a kötelező ideológia keretei között, és időnként azon túl is igyekezték változatos részletekkel oldani a stílus szigorúságát. Erre szemléletes példa az erkélyek sokszínűsége: a házak részleteikben egyediek, a városkép mégis egységes. Ez a kettősség jellemzi Dunaújváros 1951 és 1956 között felépült részeit.
Az első lakóházak még modern stílusban épültek. Szabadonálló beépítésűek és kovácsoltvas erkélyeik rácsosak, nyitottabbak. A belső igények kivetülése, funkcionalista szellemű megjelenítése látszik a homlokzaton.
Az időben haladva a szocreál lett egyre inkább meghatározó. A reprezentatív főútvonalak mentén levő házak erkélyei többnyire tömörek, masszívak, a funkcionalizmussal ellentétben a homlokzatok hangsúlyos tagolása volt az első számú cél. A város főútján, a Vasmű úton végig ilyen robusztus erkélyeket lehet látni.
A kevésbé frekventált, de még mindig szinte belvárosnak számító területeken újra felbukkannak a rácsos erkélyek, demonstrálva a modernizmus erőteljes jelenlétét.
Tehát azt, hogy milyen az erkély, meghatározta a politika, a helyszín, a korra jellemző stílusok és az építészek egyéniségének lehetőség szerinti kibontakozása.
